Tantárgyat akarnak a holokausz - Holokauszt Emlékközpont,Holokauszt Emlékközpontban,Pécsi Katalin,Task Force,Szerte Európában, - zgfumag Blogja

Továbbiak »

Belépés

			zgfumag.blog.xfree.hu
Ha azért nézel , mert ez a munkád, jó munkát kívánok! GYÁVA NÉPNEK NINCS HAZÁJA! Minden nemzetnek olyan kormánya van aminöt érdemel. Ha valami...			Zámbori Gusztáv 1957.12.05 Online

Linktáram, Blogom

Blogom,

Képtáram,

Videótáram,

Ismerőseim, Fecsegj

Fecsegj

Tantárgyat akarnak a holokausz

2007-06-21 14:53:25, csütörtök

	Tantárgyat akarnak a holokausztból 2007, április 26 - 00:15 Fókuszban \| Holokauszt Emlékközpont dosszié \| Holokauszt oktatás \| MNO \| Sófár tallózó Önálló tantárgyként kellene foglalkozni a holokauszttal - javasolta a Páva utcai Holokauszt Emlékközpontban szervezett konferencián az intézmény oktatási igazgatója. Pécsi Katalin szerint a zsidók tragédiáját ma néhol egyáltalán nem, másutt pedig nem jól tanítják. Szerinte a történelmi tények elmondásán túl arra is folyamatosan emlékeztetni kell a diákokat, hogy az agresszoroknak voltak segítőik a lakosság köreiből, mások pedig tétlenül nézték embertársaik megalázását és meggyilkolását. sofar.hu * ********* Hogyan tanítsunk a holokausztról http://www.holocausttaskforce.org/teachers/guidelines/how/hungarian.htm Egyetlen tantárgy oktatásának sincs minden tanár és minden diák számára megfelelő, kizárólagosan "helyes" módja vagy ideális módszere. Javaslataink abban segíthetnek, hogy útmutatást és tanácsot adjanak: mit érdemes átgondolni, amikor a tanár - szem előtt tartva diákjai tanulási szükségleteit - megtervezi saját munkamódszereit. Megkíséreljük összegezni számos, a holokausztoktatásban már tapasztalattal rendelkező intézmény legsikeresebb módszereit, hogy segítséget adjunk a tanároknak, miként közelíthetik meg ezt a nagyon nehéz témakört, és bemutassuk a továbblépés lehetséges irányait. A holokausztoktatás - amely sokat változott az elmúlt harminc esztendőben - felhasználja az újabb kutatási eredményeket. Ez a dokumentum összegezni kívánja a folyamatos pedagógiai fejlesztés eredményeit, ugyanakkor nem szándékozik e témával kapcsolatban a végső szót kimondani. Összefoglalva * Ne féljünk megközelíteni ezt a témát, lehetséges a holokausztot sikeresen oktatni * Határozzuk meg a holokauszt fogalmát * Aktív, tanuló-központú pedagógiai módszerekkel hozzunk létre pozitív tanulási légkört * Tegyük személyessé a történelmet, fordítsuk le a statisztikai adatokat az egyes emberek történeteire * Használjuk a szemtanúk visszaemlékezéseit, hogy általuk "élőbbé" váljon a történelem a diákok számára * Több tantárgy bevonása a holokauszt mélyebb megértését eredményezi * Összefüggéseiben tanítsuk a történelmet * Nyújtsunk a diákoknak széles körű és kiegyensúlyozott áttekintést * Legyen pontos a szóhasználatunk, és ugyanezt várjuk el a diákoktól is * Válasszuk külön a holokauszt történetét, illetve az abból levonható tanulságokat * Kerüljük a leegyszerűsítő válaszokat az összetett történeti kérdésekre * Tegyük lehetővé az elsődleges történeti források tanulmányozását * Figyelmeztessük a diákokat arra, hogy a holokauszttal kapcsolatos bizonyítékok legnagyobb része az elkövetőktől származik * Bátorítsuk a diákokat arra, hogy kritikusan elemezzék a holokauszt különböző értelmezéseit * Figyeljünk arra, hogy milyen írásos és képi anyag felel meg diákjainknak, ne próbáljuk a diákok érdeklődését rémisztő képekkel felkelteni a holokauszt iránt * Kerüljük el a különböző csoportok szenvedéseinek összehasonlítását * Tegyük lehetővé, hogy a diákok megismerjék az áldozatok különféle reakcióit, beleértve a nácikkal szembeni ellenállás számtalan módját * Ne kizárólag a holokauszttal kapcsolatban beszéljünk a zsidókról * Hívjuk fel a figyelmet arra, hogy a holokauszt nem volt elkerülhetetlen * Nem elég az elkövetők viselkedését azzal magyarázni, hogy "embertelen szörnyetegek" voltak * Figyeljünk arra, hogy ne mossuk össze a múltbéli események elkövetőit és mai leszármazottaikat (Európában vagy máshol) * Bátorítsuk arra a diákokat, hogy tanulmányozzák a helyi-, nemzeti- és világtörténelmet, valamint az emlékezést * Kérjük meg diákjainkat, hogy vegyenek részt az országos és helyi megemlékezéseken, és gondolkodjanak el az emlékezés hagyományain * Megfelelően válasszuk ki a tanulási módszereket, kerüljük az olyan helyzeteket, amelyek a diákokat az áldozatokkal vagy az elkövetőkkel való azonosulásra késztetnék * Kerüljük el a múlt tagadásának igazolását * Legyünk tisztában azzal, hogy minden tananyag - így az interneten talált is - számos lehetőséget kínál, de veszélyeket is rejthet * Világosan tegyünk különbséget a múlt és a jelen eseményei között, és kerüljük a történelmietlen összehasonlításokat * Legyünk érzékenyek a diákok saját problémái iránt Ne féljünk megközelíteni ezt a témát, lehetséges a holokausztot sikeresen oktatni Sok tanár vonakodik attól, hogy diákjaival a holokauszt történetét tanulmányozza, mert érzékeli, milyen nehéz e téma oktatása. Amiatt aggódnak, miként tudják megmutatni a tragédia mértékét, az ezzel kapcsolatos számok nagyságrendjét, és azt, milyen mélységekbe süllyedhet az emberiség. Nem tudják, érzelmileg hogyan érinthetik meg diákjaikat anélkül, hogy traumatizálnák őket. Aggódnak diákjaik lehetséges reakciói miatt, nem tudják, hogyan reagáljanak "illetlen" viselkedésekre, például vihogásra, vagy az esetleg elhangzó antiszemita és rasszista kijelentésekre. Bár óriási kihívásnak tűnhet, nem kell félni ettől a témától, a tapasztalatok azt mutatják, hogy lehetséges sikeresen oktatni a holokausztot, és az oktatásnak nagyon pozitív eredményei lehetnek. Határozzuk meg a holokauszt fogalmát Nagyon fontos "holokauszt" fogalmának pontos meghatározása. Sok tanár nagyon tágan értelmezi a fogalmat, ideértve minden áldozatot, akit a nácik öltek meg. A legtöbb történész azonban ennél szűkebben definiálja a fogalmat (lásd a Mit tanítsunk a holokausztról ajánlást.). A diákoknak tudniuk kell, hogy sok ember számára a "holokauszt" problematikus szó. A holokauszt a Bibliában áldozatot jelent, és e szó keresztény teológiai értelemben való használata azt sugallhatja, hogy a zsidók tömeges meggyilkolása egyfajta mártírhalál. A holokausztban azonban nincs semmi "szentség". Más szavakkal kapcsolatban is fontos az óvatosság. Amikor a "végső megoldás"-ról beszélünk, akkor a gyilkosok kifejezését használjuk, a "genocídium" kifejezés pedig a nácik faji alapú világnézete elfogadásának tűnhet. A leginkább megfelelőnek sokan a héber "soá" szót tartják - jelentése katasztrófa -, amely mentes vallásos jelentéstől. Aktív, tanuló-központú pedagógiai módszerekkel hozzunk létre pozitív tanulási légkört A holokauszt tanulmányozása kihívást jelent a fiatalok számára olyan fogalmakkal kapcsolatban, mint a társadalom és az ember természete, a haladás, a civilizáció és az emberi viselkedés. A diákok védekező álláspontra helyezkedhetnek, negatív érzelmekkel reagálhatnak, és lehet, hogy nem akarnak majd mélyebben elmerülni a náci korszak vagy a holokauszt tanulmányozásában. Ahhoz, hogy ezekről a problémákról nyíltan lehessen beszélni és vitatkozni, nagyon fontos a bizalom légkörének kialakítása. Fontos a nyitott tanulási környezet megteremtése, hogy a diákoknak legyen terük és idejük a reflexióra, hogy bátran tehessenek fel kérdéseket, kifejezhessék gondolataikat és félelmeiket, megoszthassák elképzeléseiket, véleményeiket és aggodalmaikat. Az oktatás legyen tanuló-központú. A tanár az előadó helyett inkább a moderátor szerepét töltse be, bátorítva a diákokat abban, hogy aktív szerepet vállaljanak a tanulási folyamatban. A történelem nem egy kész tudásanyag, amelyet át kell tölteni a tanár fejéből a diákokéba, hanem egy felfedezőút, amelynek során a fiatalok jelölik ki, hogy miről szeretnének többet megtudni. Elemzik a különböző információforrásokat, megvitatják az egyes események különböző értelmezéseit és ábrázolásait, és megtalálják saját válaszaikat kényes történelmi és erkölcsi kérdésekre. Tegyük személyessé a történelmet, fordítsuk le a statisztikai adatokat az egyes emberek történeteire Fontos a statisztikai adatok tanulmányozása. A tanároknak meg kell találniuk azokat a módszereket, amelyek segítségével a holokauszt méreteit és a hozzá kapcsolódó óriási számokat érzékeltetni tudják a diákokkal. Sok fiatal számára azonban nehézséget jelent a holokauszt tragédiájának megértése, ha csak a statisztikákkal szembesítik őket. A diákoknak arra van szükségük, hogy ne arctalan tömegként, hanem a nácik által üldözött egyes emberekként mutassuk be az áldozatokat. Használjunk esettanulmányokat, túlélők visszaemlékezéseit, korabeli leveleket és naplókat az emberi történetek bemutatására, hogy a diákok megértsék, minden "statisztikai adat" egy ember volt, akinek megvolt a maga élete, családja és barátai a holokauszt előtt. Mindig emeljük ki az áldozatok emberi méltóságát. Ha a holokauszt tanulmányozása közben elmarad a sztereotípiák megkérdőjelezése, azaz minden elkövetőt őrültként vagy szadistaként, minden embermentőt hősként, bátorként, jóságosként és kedvesként, minden be nem avatkozót közömbösként jelenítünk meg, annak az a veszélye, hogy elembertelenítjük a múlt szereplőit, akik igazi emberi lények helyett karikatúrákká válnak. Ha a középpontban az egyes emberek története, az általuk hozott erkölcsi döntések és választások állnak, akkor a holokauszt története közelebb kerül és érdekesebb lesz a fiatalok számára, jobban tudják majd azt saját életükhöz kapcsolni. Használjuk a szemtanúk visszaemlékezéseit, hogy általuk "élőbbé" váljon a történelem a diákok számára Sok országban a holokauszt túlélői még köztünk élnek. Ha lehetőségünk van kapcsolatba lépni velük, és meghívni őket osztályunkba, ezzel diákjaink számára különleges és mélyreható élményt, tapasztalatot nyújthatunk. Egy olyan személlyel beszélgetni, aki maga járta meg a poklok poklát, mély együttérzést válthat ki a diákokból. Vannak olyan szervezetek, amelyek segítenek a tanárnak abban, hogy kapcsolatba tudjon lépni olyan túlélőkkel, akiket meghívhat az osztályába. Egyre kevesebb túlélő van köztünk. Lehet, hogy nem lesz mód arra, hogy találjunk valakit, akivel a diákok személyesen találkozhatnak. Ebben az esetben a tanároknak lehetőségük van olyan visszaemlékezések bemutatására, amelyekben túlélők beszélnek a holokauszt során átéltekről. A holokauszt más résztvevőinek, vagy a korszak más szemtanúinak emlékei szintén megrázóak lehetnek. Ha mód van embermentőket, felszabadító katonákat vagy másokat meghívni az osztályba, személyes történeteik szintén elmélyíthetik a diákok holokauszttal kapcsolatos tudását. Ha úgy döntöttünk, hogy meghívunk valakit az osztályunkba, hogy személyes tapasztalatairól beszéljen, előtte mindenképpen beszélgessünk el vele, bizonyosodjunk meg arról, hogy képes-e sok ember előtt beszélni. Fontos az is, hogy világosan lássa saját oktatási céljainkat. Készítsük elő tanítványainkat a találkozásra, hogy biztosak lehessünk abban, hogy tiszteletteljesek és megértőek lesznek. Tegyük nyilvánvalóvá a diákok számára, hogy bár sok idő eltelt az események óta, vendégünknek így is fájdalmas lesz ezekről a nagyon személyes tapasztalatokról beszélni. Gondoskodjunk arról, hogy a diákok tisztában legyenek a holokauszt eseményeivel. A szemtanúval való találkozás elsősorban nem a korszak történelmi eseményeinek átadását hivatott szolgálni - ezek az emberek általában nem történészek vagy tanárok, és tapasztalatuk sem feltétlenül "jellemző" a holokauszt által érintett emberek többségére. Ezzel szemben a diákoknak abban a kivételes lehetőségben lesz részük, hogy találkozhatnak valakivel, aki személyesen szemtanúja és túlélője volt ezeknek az eseményeknek, és meghallgassák az ő egyedülálló, személyes tanúságtételét. Bátorítsuk a diákokat, hogy ne csak a holokauszt idején átéltekről kérdezzék a túlélőt, hanem a holokauszt előtti és utáni életükről is, hogy megismerhessék az egész személyiségét, és azt, hogy hogyan tud együttélni ezekkel a tapasztalatokkal. Bár egyetlen személy történetéből nem lehet általánosítani, a holokauszt túlélőjével, embermentővel vagy felszabadító katonával való találkozás valódibbá teheti a diákok számára a történteket, és megerősítheti a diákokat abban, hogy ez a tragédia hétköznapi emberekkel történt meg. Több tantárgy bevonása a holokauszt mélyebb megértését eredményezi Az emberi viselkedési módok összetettsége miatt a holokauszt számos tantárgy keretében tanulmányoztató. Bár az események történetének alapos ismerete elengedhetetlen a holokauszt tanulmányozásához, nem kizárólag a történészek dolga, hogy ezzel a témával foglalkozzanak. A különböző tantárgyakat tanító tanárok közötti kreatív együttműködés során különböző szakterületek megközelítéseit alkalmazhatjuk, ezáltal a holokausztot több szempontból világíthatjuk meg, s építhetünk a többi órán tanultakra. A holokauszt története megismertet az emberi viselkedés végleteivel, a gyűlölettel és a kegyetlenséggel éppúgy, mint a bátorsággal és az emberséggel. A holokauszt tanulmányozása történelemórán olyan erős érzelmeket ébreszthet, amelyeket az irodalom, a képzőművészet és az ének-zene órán dolgozhatnak fel kreatívan a tanulók. A holokauszt olyan fontos erkölcsi, teológiai és etikai kérdéseket vet fel, amelyeket a diákok világnézet, etika és állampolgári ismeretek órákon vitathatnak meg mélyebben. Az interdiszciplináris megközelítés és más tanárokkal való kooperáció révén bevonhatjuk mások szakértelmét a téma oktatásába, csökkenthetjük a ránk háruló nagyobb terheket, és mélyíthetjük diákjaink holokauszttal kapcsolatos megértését. Összefüggéseiben tanítsuk a történelmet A holokausztot az európai és a világtörténelem összefüggésében kell tanulmányozni, ezáltal a diákoknak lehetőségük nyílik a holokauszthoz vezető előzményeket és körülményeket megvizsgálni. Nyújtsunk a diákoknak széles körű és kiegyensúlyozott áttekintést A holokauszt nem egyformán zajlott le minden országban és időpontban. Lásd a Task Force "Mit tanítsunk a holokausztról"? útmutatását további tanácsokért azzal kapcsolatban, hogy milyen témákkal foglalkozzunk. Legyen pontos a szóhasználatunk, és ugyanezt várjuk el a diákoktól is Sok tévhit él a holokauszttal kapcsolatban, és ezek szóba kerülhetnek az órán. A kétértelmű szavak használata megerősítheti ezeket a tévhiteket. Ne használjuk az "elkövetők" kifejezéseit, mert azok az "ő" nézeteiket tükrözik. Idézhetünk olyan fogalmakat, mint a "végső megoldás", és kritikusan elemezhetjük is, de ne használjuk adott történelmi események megnevezésére. A fogalmak meghatározása azért fontos, mert pontosságot és tiszta gondolkodást kíván meg. Példa lehet erre a "tábor" szó. Bár nagyon sok ember meghalt a nácik és tettestársaik által létrehozott táborokban, nem minden tábort építettek azzal a céllal, hogy haláltábor legyen. Voltak koncentrációs táborok, kényszermunka táborok, gyűjtőtáborok, hogy csak néhányat említsünk. A különböző táboroknak különböző időszakokban különböző funkciói voltak. Nagyon fontos, hogy a tanár, amikor a holokausztról beszél, pontosan magyarázza el, hogy mi folyt a különböző táborokban, és kerülje a "táborokról" szóló általánosítást. Válasszuk külön a holokauszt történetét, illetve az abból levonható tanulságokat Külön figyeljünk arra, hogy válasszuk külön a holokauszt történetét és azokat az erkölcsi tanulságokat, amelyek a holokauszt történetének tanulmányozásából levonhatók. Fennáll annak a veszélye, hogy eltorzulnak a történeti tények, ha leegyszerűsítjük őket, vagy úgy adjuk elő, hogy azok a tanítani kívánt erkölcsi tanulságot szolgálják. Ezeknek az eseményeknek a tanulmányozása érzékenyebbé teheti a diákokat az előítéletesség és igazságtalanság mai esetei iránt. A holokauszt szembesítheti a diákokat sztereotípiákkal, tévhitekkel, hiedelmekkel, és képessé válhatnak arra, hogy közkeletű előítéleteket történelmi tényekkel ütköztessenek. Erkölcsi tanulságok azonban csak akkor vonhatóak le, ha azok a történelmi adatok pontos és objektív tanulmányozásán alapulnak. Az ilyen történeti megközelítés lehetővé teszi a diákok számára annak felismerését, hogy milyen összetett volt az a világ, amelyben választásokat és döntéseket kellett hozni. A diákoknak olyan dilemmákat kell bemutatni, amelyekkel az emberek valóban szembesültek a múltban. Csak így lehetséges, hogy az emberek viselkedését (és cselekvésképtelenségét) az adott koron belül lássuk, és csak ezt követően leszünk képesek saját korunkkal kapcsolatos tanulságokat levonni. Kerüljük a leegyszerűsítő válaszokat az összetett történeti kérdésekre Az igény, hogy "tanulságokat vonjunk le", azzal a veszéllyel jár, hogy a holokausztra vonatkozóan olyan, túlságosan is leegyszerűsített magyarázatok születnek, amelyek figyelmen kívül hagyják azokat a történelmi körülményeket, amelyek között az adott döntések megszülettek. Az ilyen típusú megközelítés az összetett események megértése helyett egyszerű jó-rossz tanulságokat kínál a diákoknak - "a holokauszt azért történt meg, mert az emberek nem hoztak megfelelő erkölcsi döntéseket" -, és a történelem felszínes értelmezéséhez vezet. A diákoknak a történelmi kérdéseket kell megvizsgálniuk. Ilyen például az a kérdés, hogy miért volt annyira eltérő a zsidók sorsa. Ez az egyes országokon belüli német megszállás jellegzetességeinek, különbségeinek tanulmányozását teheti szükségessé. Ezek a vizsgálódások elkerülhetetlenül felvetnek majd erkölcsi kérdéseket, de bátorítanunk kell a diákokat, hogy a múlthoz alázattal közelítsenek. Könnyű elítélni azokat, akik nem vállalták zsidó szomszédaik bújtatását vagy segítését, de a "be nem avatkozók" elhamarkodott erkölcsi elítélése nem segíti a történelem mélyebb megértését, sem azt, hogy diákjaink "jobb állampolgárokká" váljanak. A holokauszt történetének összetettsége megkívánja, hogy azt a diákok mélységében tanulmányozhassák és felfedezhessék. Például azokat a dilemmákat, amelyekkel az embermentők szembesültek, akiknek nap mint nap dönteniük kellett arról, továbbra is kockáztassák-e saját és családjuk életét azért, hogy a náluk bujkálókon segítsenek. Vagy azt, miért nem tettek többet a szövetségesek a zsidók megmentéséért. S miért voltak olyan zsidótanácsok, amelyek készen álltak arra, hogy listákat készítsenek a haláltáborokba deportálandó zsidókról. A megszállt országokban az emberek többsége miért nem tett semmit zsidó szomszédai megmentéséért; a hétköznapi emberek miért vettek részt önszántukból tömeggyilkosságokban. Ez az összetett tárgykör nem mindig vezet egyszerű válaszokhoz, sőt, sokszor inkább további kérdéseket vet fel. Valójában fontos az is, hogy a fiatalok megértsék: nem minden kérdésre van válasz. Tegyük lehetővé az elsődleges történeti források tanulmányozását Az elkövetőkről, az áldozatokról, az embermentőkről és a be nem avatkozókról korabeli levelek, naplók, újságok beszédek, művészi alkotások, parancsok és hivatalos dokumentumok révén tudhatunk meg a legtöbbet. Az elsődleges történeti források alapvető fontosságúak az akkor élt emberek szándékainak, gondolatainak, érzéseinek és cselekedeteinek értő megismeréséhez, valamint ahhoz, hogy megpróbáljuk megérteni választásaikat, és hogy miért úgy történtek a dolgok, ahogy történtek. Lehetőséget kell biztosítanunk a diákoknak arra, hogy eredeti forrásanyagokat kritikusan elemezzenek, hogy megértsék: az elemzés, az értelmezés, az ítélkezés csak a történeti bizonyítékok mélyreható értelmezése alapján lehetséges. Figyelmeztessük a diákokat arra, hogy a holokauszttal kapcsolatos bizonyítékok legnagyobb része az "elkövetőktől" származik A holokauszttal kapcsolatos bizonyítékok - írásos dokumentumok, fényképek és filmek - legnagyobb részét a nácik készítették, ezért fennáll annak a veszélye, hogy a múltat csak az elkövetők szempontjából ismerjük meg. Ha nem vagyunk elég figyelmesek az ilyen anyag bemutatásakor, azt kockáztatjuk, hogy az áldozatokat a nácik szemszögéből láttatjuk: tárgyakként, lealacsonyítva és emberi mivoltuktól megfosztva. Be kell mutatnunk e dokumentumok keletkezésének körülményeit, és mindig figyelembe kell vennünk diákjaink életkorát, hogy eldöntsük: helyes-e bemutatásuk, megfelelően előkészítettük-e őket a dokumentumok által esetlegesen kiváltott érzelmek hatására, és biztosítottunk-e elegendő teret arra, hogy utána reflektálhassanak, és kifejezhessék, amit éreznek és gondolnak. Fontos, hogy e dokumentumok és fényképek mellett az áldozatok naplói, levelei, fényképei és egyéb tárgyai - mintegy egyensúlyt képezve - az ő nézőpontjukat is jelenítsék meg. Bátorítsuk a diákokat arra, hogy kritikusan elemezzék a holokauszt különböző értelmezéseit Az osztálytermi munkát befolyásolja a tágabb kulturális környezet: a holokauszt számos formában, eltérő módon vált részéve a tömegkultúrának. A történettudomány, a népszerű történelem, a játékfilmek, a tömegtájékoztatási eszközök, a dokumentumfilmek, a képzőművészeti alkotások, a színművek, a regények, az emlékművek és a múzeumok mind a kollektív emlékezet formálói. Minden értelmezésre hatással van az a környezet, amelyben megszületett, és legalább annyit mond arról a korszakról és helyről, ahol keletkezett, mint magáról az eseményről, amelyre vonatkozik. Fontos, hogy a diákok elgondolkodjanak arról, hogyan és miért készülnek a múltat felidéző művek. Mely tények kiválasztásán alapulnak, és mi a szándékuk azoknak, akik létrehozták őket. A diákoknak meg kell érteni, hogy a történeti vitáknak ugyan van létjogosultságuk, ám ebből még nem következik, hogy minden értelmezés egyformán érvényes (lásd: "Kerüljük el a múlt tagadásának igazolását" rész). Figyeljünk arra, hogy milyen írásos és képi anyag felel meg diákjainknak, ne próbáljuk a diákok érdeklődését rémisztő képekkel felkelteni a holokauszt iránt A holokausztot bemutató képeket kifejezetten a diákok sokkolására, illetve megrémisztésére használni megalázó az áldozatokkal, és érzéketlenség a diákokkal szemben. A holokauszt áldozataival és saját tanítványainkkal szembeni tisztelet azt követeli meg, hogy érzékenyeken közelítsünk ehhez a témához, és gondoljuk át, milyen anyag bemutatása helyénvaló. Hiába tett meg mindent a tanár, hogy jó kapcsolatot építsen ki a diákjaival, ha a legrémisztőbb és legmegrázóbb képek bemutatásával elveszítheti ezt a bizalmat. Ráadásul éppen az ilyen anyagok bemutatása okozhat olyan feszültséget és szégyenkezést a diákokban, amely aztán ideges nevetgélésbe és oda nem illő megjegyzésekbe torkollhat. A holokausztot anélkül is hatékonyan oktathatjuk, hogy a diákoknak meztelen hullákról készült felvételeket mutatnánk, ezeknek a képeknek a túlzott használata káros lehet. Nem valószínű, hogy a kiváltott sokk vagy elborzadás értékes tanulási tapasztalathoz vezetne. Épp ellenkezőleg: elembertelenítő hatása lehet, és megerősítheti a "zsidók mint áldozatok" képzetet. Csak akkor mutassunk be kegyetlenkedéseket ábrázoló képeket, ha biztosak vagyunk benne, hogy ezáltal a diákok értékes tanulási tapasztalatot szereznek. Kerüljük el a különböző csoportok szenvedéseinek összehasonlítását Ha valóban meg akarjuk értetni ennek a korszaknak az egyetemes tanulságát - ha azért tanítjuk a holokausztot, hogy a fiatalokat érzékenyebbé tegyük a mai üldöztetések, a diszkrimináció és a gyűlölet megnyilvánulásai iránt -, akkor be kell vonnunk az oktatott témák körébe a nácizmus minden áldozatának tapasztalatát, és tanulmányoznunk kell az üldöztetésük hátteréül szolgáló ideológiát. A náci antiszemitizmus volt a zsidók ellen elkövetett tömeggyilkosságok oka, ez vezetett társadalmi diszkriminációjukhoz, kifosztásukhoz, üldözésükhöz és meggyilkolásukhoz, ez jelenti a zsidókkal történtek egyediségét. Más csoportok üldözésének - amelyek ismerete szintén fontos a modern társadalom számára - egyéb okok álltak a hátterében: a romák és szintók, a homoszexuálisok, a kommunisták, a politikai másként gondolkodók és a társadalmi deviánsok zaklatásának és meggyilkolásának mások voltak az okai. Be kell mutatni a nácik minden áldozatának szenvedését, anélkül, hogy azt a zsidók szenvedéséhez hasonlítanánk. A szenvedésnek nincs hierarchiája, sem a náci időszak történetén belül, sem a holokauszt és más népirtások esetében. A nemzetiszocializmus egyéb áldozatainak tapasztalatát nem szabad egyetlen "plusz" órába sűríteni, úgy kezelve őket, mintha mindannyian egyformák lennének. A többi csoport történetét inkább a zsidók üldöztetésének eseményei közt, integrálva kell bemutatni. Például tárgyalni lehet, mennyiben hasonlított és különbözött a zsidókat célzó népirtás a romák és szintók ellen irányuló népirtástól, fel lehet tárni az eutanázia programban résztvevők és módszereik, illetve a Kelet-Európában felállított haláltáborokban alkalmazott módszerek és a végrehajtóik közti folytonosságot. Az ilyen megközelítés nem csak ahhoz járulhat hozzá, hogy a diákok megismerjék a "többi áldozat" történetét, hanem ahhoz is, hogy a zsidókkal történt események egyedi voltát megértsék, illetve segíthet a holokauszt szélesebb történelmi kontextusban való elhelyezésében. Ahogy nem lehet megmagyarázni a zsidók meggyilkolását a II. világháború történetének ismerete nélkül, éppúgy helytelen a holokausztot a többi áldozat üldöztetésétől elkülönítve tanulmányozni. Tegyük lehetővé, hogy a diákok megismerjék az áldozatok különböző reakcióit, beleértve a nácikkal szembeni ellenállás számtalan módját Sokféle módját ismerjük a náci üldöztetéssel szembeni ellenállásnak, a fegyveres harctól kezdve egészen azokig a magatartásformákig, amelyek lehetővé tették az emberi méltóság megőrzését a gettók és táborok legszélsőségesebb körülményei között is. Az áldozatok nem fogadták mindig passzívan az üldöztetést. Fontos tanulmányozni, miként reagáltak az áldozatok, bemutatni cselekvési lehetőségeik korlátozott mivoltát, és a zsidó ellenállás különböző formáit a holokauszt idején. Ne kizárólag a holokauszttal kapcsolatban beszéljünk a zsidókról A holokauszt eseményeit történelmi összefüggésbe kell elhelyezni. Be kell mutatnunk a zsidók életét a holokauszt előtt és után, hogy világossá váljon a diákok számára: a zsidóságnak hosszú történelme és gazdag kulturális hagyománya van. El kell érnünk, hogy a zsidókra a diákok ne csak mint a náci üldöztetés lealacsonyított és megalázott áldozataira gondoljanak. A fiataloknak meg kell érteniük, hogy a világ kultúráját mekkora veszteség érte azáltal, hogy a nácik elpusztították Európa gazdag és virágzó zsidó közösségeit. Hívjuk fel a figyelmet arra, hogy a holokauszt nem volt elkerülhetetlen Hogy egy történelmi esemény bekövetkezett, és a történelemkönyvekbe vagy a filmvászonra került, még nem jelenti azt, hogy meg kellett történnie. A holokauszt azért történt meg, mert egyes emberek, csoportok és nemzetek a cselekvés vagy nem-cselekvés mellett döntöttek. Ezekre a döntésekre koncentrálva jobban megérthetjük a történelmet és az emberi természetet, és segíthetünk diákjainknak, hogy kritikusan gondolkodó emberekké váljanak. Nem elég az elkövetők viselkedését azzal magyarázni, hogy "embertelen szörnyetegek" voltak A holokausztot emberek követték. Szükség van arra, hogy megértessük: az áldozatok, az embermentők, a tettestársak, a be nem avatkozók és az elkövetők mind-mind emberek voltak, akik szélsőséges körülmények között cselekedtek. Nem az a célunk, hogy felmentsük az elkövetőket, hanem hogy megértsük, nagy többségük nem volt szadista pszichopata, és "gonoszságuk" nem elegendő a holokauszt magyarázatára. Ennél sokkal nehezebb kérdés: hogyan volt emberileg lehetséges, hogy hétköznapi emberek, szerető apák és férjek, hajlandók voltak részt venni ártatlan férfiak, nők és gyerekek meggyilkolásában. Az elkövetők indítékait behatóan kell tanulmányozni. A diákok használjanak elsődleges forrásokat, esettanulmányokat és egyes emberek életrajzait, hogy megérthessék, milyen mértékben volt hatással viselkedésükre az ideológia, az antiszemitizmus, az érvényesülés vágya, a csoportnyomás, a gazdasági előnyök szerzésére való lehetőség, a pszichopatológia és más tényezők. Figyeljünk arra, hogy ne mossuk össze a múltbéli események elkövetőit és mai leszármazottaikat (Európában vagy máshol) Nem hagyhatjuk, hogy a diákokban az a nézet alakuljon ki: minden német náci volt, vagy hogy kizárólag a németek lettek volna hajlamosak népirtás elkövetésére. Lehetőséget kell találnunk arra, hogy tanulmányozhassák a németek különböző reakcióit a nácik politikájára: a lelkes támogatástól az együttműködésen, az elégedetlenségen és apátián át egészen az aktív ellenállásig. Figyeljünk oda arra, hogy ne mossuk össze az egykori Németországot a mai Németországgal. A holokauszt eseményeit úgy kell elhelyezni a történelmi kontextusban, hogy világossá váljék a mai németek, a kortárs német politika, kultúra és társadalom különbözősége a náci múlttól. A diákoknak azt is fel kell ismerniük, hogy az antiszemitizmus az egész világon elterjedt és évszázadok óta létező jelenség. Szerte Európában sok nem német elkövető és tettestárs akadt. Az SS kötelékébe tartozók mellett más országokból származók is szolgáltak katonaként, illetve őrként a koncentrációs táborokban; helyi rendőrök és csendőrök segédkeztek a zsidók összegyűjtésében és haláltáborokba történő deportálásukban. Előfordult, hogy a helyiek kezdeményeztek pogromot zsidó szomszédaik ellen, vagy feladták a hatóságoknak a rejtőzködő zsidókat. A nácikkal szövetséges országok támogatták a nácik népirtó politikáját, és saját maguk is kezdeményeztek zsidóellenes intézkedéseket. Bátorítsuk arra a diákokat, hogy tanulmányozzák a helyi-, nemzeti- és világtörténelmet, valamint az emlékezést Ha olyan országban élünk, amelyben megtörtént a holokauszt, akkor a hangsúlyt - a nemzeti történelem összefüggéseiben - az adott országban történtekre helyezzük. Ne hagyjuk figyelmen kívül a holokauszt európai dimenzióját sem. Tanulmányozzuk az áldozatok, az embermentők, az elkövetők, a tettestársak, az ellenállók és a be nem avatkozók történetét. Azt a kérdést is érdemes feltennünk, hogy milyen mértékben váltak ezeknek az embereknek a történetei a nemzeti emlékezet és a helyi történeti narratíva részévé. Akkor is bátorítsuk a diákokat, hogy elemezzék a korszakról kialakult nemzeti narratívát, ha az egykori szövetségesekhez tartozó, vagy a II. világháború idején semleges országban élnek. Miért nem fogadtak be ezek az országok több menekültet az 1930-as és 1940-es években? A szövetségesek háborús erőfeszítései miért nem irányultak a zsidók megmentésére? Lehetett volna többet tenni az európai zsidóság megmentéséért? Kérjük meg diákjainkat, hogy vegyenek részt az országos és helyi megemlékezéseken, és gondolkodjanak el az emlékezés hagyományain A holokauszt emléknap alkalom arra, hogy több generációt vonjunk be az oktatásba. Bátorítsuk a diákokat, hogy beszélgessenek családtagjaikkal is ezekről a témákról. Támogassuk az olyan kezdeményezéseket, amelyeknek célja a helyi közösség oktatása. Ezáltal a helyi közösségben taníthatunk a holokausztról; ezek az alkalmak a felfedezés és tanulás részeivé válnak. Megbeszélhetjük a diákokkal azt is, hogyan formálják a kulturális folyamatok az emlékezetet, valamint az emlékműveket. Saját közösségük hogyan dönt arról, múltjuk mely eseményeiről emlékeznek meg, a különböző csoportok hogyan választják ki a történelmi események közül azokat, amelyeket megemlékezéseik részévé tesznek. Szembenéztek-e a nemzeti történelem kényes kérdéseivel; mennyiben különböznek ezek a megemlékezések más országok megemlékezéseitől. Megfelelően válasszuk ki a tanulási módszereket, kerüljük az olyan szimulációkat, amelyek a diákokat az áldozatokkal vagy az elkövetőkkel való azonosulásra késztetnék Az empátia kiváltását célzó - a múlt eseményeinek átélésére, illetve eseményekre adott reakciókra épülő - gyakorlatok nagyon hatékonyak lehetnek a fiatalok történelem iránti érdeklődésének felkeltésében, azonban rendkívüli odafigyelést kíván, milyen típusú gyakorlatokat választunk olyan érzékeny témák esetében, mint a holokauszt. Hasznos lehet például, hogy ha a diákok egy semleges ország lakójának szerepébe képzelik magukat, és végiggondolják, hogyan reagálhatott az eseményekre egy újságíró, aki a zsidóüldözésekről írt cikket újságja számára, egy aggódó állampolgár, aki saját képviselőjéhez írt levelet, vagy egy politikus, aki megpróbálta ügye mellé állítani a közvéleményt. Az ilyen gyakorlatok elősegíthetik a tanulást azáltal is, hogy középpontba állítják azokat a cselekvési lehetőségeket, amelyek a diákok előtt ma is nyitva állnak, ha aggódnak bizonyos világesemények alakulása miatt. A tanároknak azonban tudatában kell lenniük, hogy néhány fiatal túlzottan azonosulhat a holokauszt eseményeivel, felizgathatja a fantáziáját a nácik óriási hatalma, "varázsereje", vagy morbid módon érdekelheti őket az áldozatok szenvedése. Veszélyes lehet fogalmazások íratása vagy szerepjátékok alkalmazása, mert ezek arra késztetik a diákokat, hogy elképzeljék: ők maguk is részt vettek a holokausztban. Érdemes egyszerre több tantárgy bevonásával a diákok kreatív önkifejezését szorgalmazni, de a tanárnak pontosan tudnia kell, mi az elérendő cél. Az "empátiára irányuló gyakorlatok" gyakran ízléstelenek és pedagógiailag helytelenek, hiszen lehetetlen - a felszínes beleérzést meghaladó módon - saját hétköznapi tapasztalatainktól ily távol álló körülmények közé képzelni magukat. Az ilyen gyakorlatok által szerzett tapasztalatok meg sem közelítik azt a valóságos empátiát, amelyet a személyes történetek, esettanulmányok és a túlélők beszámolói váltanak ki sok diákból. Kerüljük el a múlt tagadásának igazolását A holokauszt-tagadás hátterében ideológiai okokat találunk. A holokauszt-tagadók a történelmi tények szándékos elferdítésével és félreértelmezésével igyekeznek kételyeket ébreszteni. A tanároknak vigyázniuk kell arra, hogy ne keveredjenek olyan álvitákba, amelyek szándékuk ellenére a holokauszt-tagadók stratégiájának kedvez. Fontos, hogy ne adjunk teret a holokauszt-tagadóknak: ne kezeljük úgy a holokauszt-tagadást, mint a történelem egyik lehetséges értelmezését, valamint ne próbáljuk egy normális történeti vitában racionális érvekkel megcáfolni a holokauszt-tagadók álláspontját. Mindazonáltal sok tanár úgy érzi, hogy foglalkozni kell a holokausz-tagadás jelenségével, vagy azért, mert a fiatalok maguk tesznek fel ezzel kapcsolatos kérdéseket, vagy azért, mert attól félnek, hogy a diákok előbb vagy utóbb mindenképpen találkoznának ezekkel a gondolatokkal, és nem akarják, hogy felkészületlenül érje őket a holokauszt-tagadók meggyőzésükre vagy félrevezetésükre irányuló kísérlete. Ebben az esetben ne a holokauszt történetével együtt foglalkozzunk a holokauszt-tagadással, hanem külön. Külön órát szentelhetünk annak vizsgálatára, hogy az antiszemitizmus milyen formákban jelent meg különböző időszakokban, vagy elemezhetjük a médiát: egyes csoportok politikai, társadalmi vagy gazdasági célból hogyan manipulálják, értelmezik félre, vagy ferdítik el a tényeket. Legyünk tisztában azzal, hogy minden tananyag - így az interneten talált is - számos lehetőséget kínál, de veszélyeket is rejthet Mindig mérjük fel, anyagaink történelmileg mennyire pontosak. Az antiszemitizmus, a homofóbia és a cigányellenesség széles körben elterjedtek a társadalomban, és ezek az attitűdök jelen lehetnek saját osztályunkban is. Legyünk tudatában annak, hogy diákjainknak előítéleteik lehetnek, és gondosan válogassuk ki, milyen tananyagokat használunk: vigyázzunk, hogy - szándékunkkal ellentétben - a náci propaganda dokumentumai vagy az áldozatokról készült fényképek nehogy az áldozatokkal kapcsolatos negatív nézeteiket erősítsék meg. Olyan személyes történeteket és esettanulmányokat tartalmazó tananyagot állítsunk össze, amely megkérdőjelezi és gyengíti az áldozatokkal kapcsolatos negatív sztereotípiákat. A nyomtatott anyagokon kívül az interneten is érdemes tananyagokat keresnünk. Mindazonáltal legyünk óvatosak az internet felhasználásával: sok látszólag jól használható oldalt a holokauszt-tagadók és antiszemiták hoztak létre. A diákokat figyelmeztetnünk kell arra, hogy az internetes keresés eredményeként esetleg ilyen oldalakra is eljuthatnak, és segítenünk kell őket a hiteles és megbízható oldalak megtalálásában. Hangsúlyoznunk kell, mennyire fontos kritikus szemmel tekinteni minden információforrásra, illetve arra, hogy milyen összefüggésben született maga az információ. Bátorítsuk a diákokat, hogy mindig tegyék fel a következő kérdéseket: kitől származik az információ, mi a honlap célja, van-e valami mögöttes szándéka. Ha igen, hogyan befolyásolhatja ez az információk kiválasztását és bemutatását. Csak olyan hiteles oldalakat ajánljunk, amelyeket előzőleg ellenőriztünk. A holokauszttal foglalkozó szervezetek honlapjai jó kiindulási pontul szolgálhatnak, mindegyik kínál megbízható anyagokat. Világosan tegyünk különbséget a múlt és a jelen eseményei között, és kerüljük a történelmietlen összehasonlításokat A legtöbb tanár azért tanít a holokausztról, mert azt reméli, hogy a fiatalokat ennek révén érzékenyebbé teheti a világunkban tapasztalható igazságtalanságok, üldöztetés, rasszizmus, antiszemitizmus és a gyűlölet más megnyilvánulásai iránt. A holokausztot gyakran az erkölcs mérföldkövének, a gonoszság megtestesülésének tartják. A holokausztról szóló tanulmányaink fontos része lehet az univerzális tanulságok levonása, ugyanakkor az egyes események közötti különbségekre is fel kell hívni a figyelmet, az egyedi jellemzőket éppúgy hangsúlyozni kell, mint az általános érvényűeket. Gyakran élnek - és élnek vissza - a "holokauszt" kifejezéssel: a legkülönbözőbb rémtettekre és emberi tragédiákra alkalmazzák. Sajnálatos módon így a kifejezés elkoptatottá vált, gyakran túlegyszerűsödött, vagy éppen elvesztette jelentőségét, súlyát. Sok esetben - részben a nyelv korlátozott lehetőségei, részben a hiányos ismeretek következtében - a náci rémtettek és áldozataik háttérbe szorultak. A holokauszt tanulmányozása lehetőséget nyújthat a fiataloknak, hogy párhuzamot vonjanak a mai világban zajló eseményekkel: jól összehasonlítható az emberi jogok semmibe vétele a nácik uralma alatt, de főként a háború előtti években, az előítéletesség, a diszkrimináció és az üldöztetés mai példáival. A népirtás azonban nyilvánvalóan és alapvetően különbözik a polgári jogok elvesztésének eseteitől. Természetesen voltak más népirtások is, és helyénvaló feltenni például azt a kérdést, hogy milyen hasonlóságok és különbségek vannak a ruandai népirtás és a holokauszt között. De a diákoknak tisztában kell lenniük azzal, hogy nem minden tragikus esemény népirtás, és tartózkodni kell a hamis összehasonlításoktól. Óvakodjunk a felszínes összehasonlításoktól, és attól az illúziótól, hogy a múlt vizsgálata gyszerű iránymutatást nyújt korunk eseményeinek alakításához. Saját korunk nagyon összetett. Félrevezetjük a diákokat, ha azt próbáljuk elhitetni velük, hogy a múltból levonható tanulságok olyan egyértelműek, hogy abból egyszerű megoldásokat találhatunk a jelen problémáira. Legyünk érzékenyek a diákok saját problémái iránt Ha egyes diákok úgy érzik, hogy saját népük vagy csoportjuk szenvedéséről senki sem beszél, ez ellenállást válthat ki aziránt, hogy mások üldöztetéséről és meggyilkolásáról tanuljanak. Fontos, hogy tanulmányozzuk a rasszizmus, a rabszolgaság, az üldöztetés és gyarmatosítás azon eseteit, amelyek személyesen érinthetik diákjainkat. Néhányan attól tarthatnak, hogy a holokauszttal való foglalkozás irritálhatja azokat a diákokat, akik tévesen egyenlőségjelet tesznek a zsidók holokauszt alatt átélt szenvedése és az izraeli-palesztin konfliktus közé. Ez azonban nem lehet oka annak, hogy ne oktassuk a holokausztot. Bár reménykedhetünk abban, hogy a holokausztról való tanulás érzékennyé teszi a diákokat az igazságtalanság, üldöztetés, előítéletesség és az emberi jogok semmibe vételének mai eseteivel szemben, el kell kerülnünk a történelem politikai vagy bármilyen más célra való felhasználását. A tanároknak érzékenynek kell lenni a diákokat foglalkoztató problémák és az azokhoz kapcsolódó érzéseik és gondolataik iránt. Fel kell készülniük a mai konfliktusok okainak tanulmányozására, a fiataloknak meg kell adni a lehetőséget, hogy nyíltan beszélhessenek ezekről a problémákról. De világosan külön kell választani a különböző konfliktusokat, azok okait és természetét. Természetesen azt szeretnénk, ha a fiatalok a társadalom aktív és elkötelezett tagjaivá válnának. Ám ellenkező eredményhez is vezethet, ha ezeknek a pozitív attitűdöknek a támogatására a holokauszt példáját használjuk fel. A diákokon erőt vehet a csüggedés, ha nem adunk lehetőséget arra, hogy megvitassák, hogyan reagálhatnak az őket foglalkoztató problémákra. Hagyjunk időt az oktatás keretein belül arra, hogy a diákokkal együtt megkeressük a számukra is elérhető cselekvés legitim és békés módszereit. http://www.holocausttaskforce.org/teachers/guidelines/how/hungarian.htm

0 komment , kategória: Általános

Címkék: tapasztalatokról, összefüggéseiben, megnyilvánulásai, kiegyensúlyozott, leegyszerűsítjük, sztereotípiákkal, meggyilkolásáról, cigányellenesség, tapasztalatokkal, felhasználásával, félrevezetésükre, világtörténelmet, leegyszerűsített, figyelmeztetnünk, felkészületlenül, megemlékezéseken, elégedetlenségen, tanulmányozására, elgondolkodjanak, összegyűjtésében, tanítványainkkal, pszichopatológia, létjogosultságuk, dokumentumfilmek, meggyilkolásában, történettudomány, megkérdőjelezése, családtagjaikkal, tapasztalatairól, meggyilkolásának, szövetségesekhez, megközelítéseit, haláltáborokban, szóhasználatunk, befolyásolhatja, homoszexuálisok, intézmény oktatási, zsidók tragédiáját, történelmi tények, agresszoroknak voltak, lakosság köreiből, nagyon nehéz, továbblépés lehetséges, elmúlt harminc, újabb kutatási, dokumentum összegezni, folyamatos pedagógiai, végső szót, holokausztot sikeresen, holokauszt fogalmát, statisztikai adatokat, egyes emberek, Holokauszt Emlékközpont, Holokauszt Emlékközpontban, Pécsi Katalin, Task Force, Szerte Európában,

Új komment

Kérjük adja meg a TVN.HU rendszeréhez tartozó felhasználónevét és jelszavát.
Csak regisztrált felhasználók írhatnak kommentet,
amennyiben még nem rendelkezik TVN.HU hozzáféréssel: Klikk ide!

Felhasználónév:
Jelszó:
	Kérem írja be a baloldalon látható számot!
Szöveg:

Betűk: Félkövér Dőlt Kiemelés Kép: Képbeszúrás Link: Beszúrás


Félkövér:	[b] Félkövér szöveg [/b]
Dőlt:	[i] Dőlt szöveg [/i]
Kiemelés:	[c] Kiemelt szöveg [/c]
Képbeszúrás:	[kep] http://...../kep.gif [/kep]
Linkbeszúrás:	[link] http://tvn.hu [/link]